Miskolcon kedden beindult a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál. Azt nem állíthatom, hogy berobbant, inkább beszökött, mint Párizsba az ősz, a Széchenyi utcán suhant viszonylag nesztelen…
Egészen addig nesztelenül, amíg a Magyar Táncművészek Szövetségének délutáni Fórumán el nem hangzott a kérdés, hogy tudniillik tükröződik-e a hazai tánckritikában a hagyományápolás versus innováció kvázi ellentéte. De nem is kellett idáig eljutni, elég volt kiejteni a szót, hogy „kritika”, a jelen levő alkotóművészekből máris dőlt a szó, egyenesen a két meghívott tánckritikusra, akik rögtön – kivételes egyetértésben – biztosították a hallgatóságot, hogy hazánkban nincs is tánckritika, és ők maguk ketten nem is kritikusok. (Még mielőtt valaki rejtőzködéssel vádolna, tájékoztatom a nyájas olvasót: az egyik nem-kritikus kritikus jómagam voltam.)
Teljes cikk az alábbi link elérésével olvasható:
http://tanckritika.hu/kategoriak/jegyzet/1119-kutszegi-csaba-felvillano-alternativak
