Szegedi Kortárs Balett

The Black Paintings 
Táncolják:
Heim Boglárka, Vincze Lotár, Marie Vilette, Bocsi Petra, Liszkai Zsófia, Nier Janka, Diletta Ranuzzi, Francesco Totaro, Adam Bobák, Czár Gergely, Graziano Bongiovanni, Kiss Róbert

Zene: Arvo Pӓrt: Adam’s Lament, Symphony No. 4 „Los Angeles”, part 2: Affannoso
Jelmez: Nanine Linning 
Fény: Stadler Ferenc
Koreográfus: Nanine Linning

Balett igazgató: Pataki András
Művészeti vezető: Juronics Tamás

 

Blue

Táncolják:
Bocsi Petra, Heim Boglárka, Hudacsek Hanna, Liszkai Zsófia, Diletta Ranuzzi, Nier Janka, Nyeste Adrienn, Kiss Réka, Marie Vilette, Adam Bobák, Graziano Bongiovanni, Kiss Róbert, Vincze Lotár, Francesco Totaro

Zene: montázs
Zenei szerkesztő: Demkó Mátyás
Jelmeztervező és kivitelező: D’ANGE 
Fény: Stadler Ferenc
Társkoreográfusok: Kurucz Sándor, Czár Gergely
Koreográfus: Juronics Tamás

The Black Paintings  
Francisco Goya spanyol festő halálát követően tizennégy freskót találtak madridi otthonának falain, ahol utolsó éveit töltötte. A képeken erőteljes, kísértő motívumok hangsúlyozták a festő elmezavartól való félelmét és az emberiség sorsára vonatkozó sivár jövőképét. Linning Goya festményeit saját, a mai társadalomra vonatkozó víziójával együtt kelti életre és helyezi a klasszikus világosság és sötétség közti harc történetébe.Elénk tárja a küzdelmet, ahogy fényt és reményt keresünk a krízis, zsarnokság és kétségbeesés idejében. Arvo Pärt 4. Szimfóniájának természetfeletti zenéjére hangolva Nanine Linning Hésziodosz: Istenek születése című verséből és Goya vitatottan legsötétebb, legendás Fekete Festmények sorozatának egyikéből, a Saturnusz felfalja gyermekét című alkotásából merített ihletet. A The Black Painting megbízója 2015-ben a Gauthier Dance együttes volt. A Szegedi Kortárs Balett számára ezt kiegészítve Linning egy második részt is koreografál a Fekete Festmények sorozat rövid történeteinek folytatásaként. 


Blue 
Az előadásban az alkotók a kék színt egyfajta szimbólumként használva, annak számtalan jelentése köré építik darabjukat. Egyszerűen beszínezik a szereplőket, és az ilyen módon csoportok és egyének között létrejövő színbeli, formai különbségekből adódó játékkal sokféle asszociációra késztetik a nézőket. A társadalmi konvenciókban zárt ember szenvedését, szabadságvágyát, vele szemben az egyéni ambíciókat, a transzcendencia jelenlétét elfojtó közösség erejét mutatja meg a mű. Két ellentétes világ váltakozásának állandó körforgását, szabadság és kötöttség ellentétét, ugyanakkor összetartozását fejtegetik az alkotók. Az angol nyelvben a „blue” szó a szín jelölésén túl plusz tartalmat is hordozhat; egyfajta szomorkás hangulatot is jelent. Ez a többletjelentés indokolja a mű címválasztását.   

 

Támogatók: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szegedi Nemzeti Színház, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, MMA, BMW – C-mobil Szeged, Novotel Hotel – Szeged, CE Glass Company, Cool Service – Szeged, Busz Travel – Császár József, Hétkávézó, Noé Egészségközpont, Palánta Salátabár – Szeged, Ékszergödör, Kortárs Balettért Alapítvány

Médiatámogatók: Rádió88, Marie Claire, Kultúra.hu, Délmagyarország

Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Az előadás bemutatója a Nemzeti Táncszínházban, közös programként valósult meg.

Partnereink