Koreográfia, előadók: Gergye Krisztián, Gloria Benedikt, Barabás Anita
Zene: Gustav Mahler, Alma Mahler, Richard Wagner, The Soaked Lamb
Dramaturg: Miklós Melánia
Bábterv: Hoffer Károly
Jelmez: Béres Móni
Fényterv: Vajda Máté
Vetítés: Karcis Gábor
Produkciós asszisztens: Fazekas Anna
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Látvány, rendezés, koreográfia: Gergye Krisztián
Időtartam: 70 perc
A táncelőadás Afonso Cruz emblematikus regényétől kölcsönözi címét, de csak annyiban merít ihletet a szépirodalmi műből, amennyire az metaforaként megidézi Oskar Kokoschka Alma Mahlerről készített, életnagyságú bábujának extravagáns történetét.
„Oskar Kokoschka, a festő annyira bele volt bolondulva Alma Mahlerba, hogy amikor véget ért a kapcsolatuk, készíttetett egy élethű babát, amely szerelme minden egyes részletét hűen lemásolta. A bábkészítőnek írt levelébe, amelyet a babához mellékelt, és amelyet pontos leírással ellátott rajzok kísértek, még azt is belevette, hogy a bőrnek mely ráncait tartja nélkülözhetetlennek. Kokoschka, aki nem akarta véka alá rejteni a szenvedélyét, a városban sétálgatott a babával, eljárt vele az operába. Egy nap aztán elege lett belőle, a fejéhez vágott egy üveg vörösbort, és a baba a szemétbe került.” (A könyv kiadói fülszövege.)
A táncelőadás élethű bábok révén, a kokoschkai gesztust sokszorosítva színpadára invitálja a 20. század három emblematikus alakját: a zeneszerző zseni Mahlert, a festőóriás Kokoschkát és femme fatale-múzsa Alma Mahlert. A táncba vitt bábok jelenbe írt története egy olyan kor emlékét idézi fel, amelyben a kitalált világ még képes lehetett visszahatni a valóságra. A 20. század talán utolsó olyan pillanatára emlékezünk, amelyben a romantika, az expresszionizmus, a szerelem még érvényes fogalmak lehettek, és a múzsák még képesek voltak a csókra.
Támogató: Osztrák Kulturális Fórum, MÜPA, Nemzeti Táncszínház
Külön köszönet a Budapest Bábszínháznak és műhelyének a bábok elkészítéséért
Kritika részletek:
„Az előadás legintenzívebb jelenete és egyben csúcspontja éppen az, amikor Gergye Krisztián egészen bravúrosan, előbb életre, aztán halálra táncoltatja a babát. Mert valóban eljön az a pillanat, ami a legjobb bábelőadásokon, hogy a báb életre kell, és két táncoló embert látunk a színpadon, két ember harcát, gyötrődését, egymás bántását és azt, ahogy az egyik fájdalmában megsemmisíti a másikat.”Turbuly Lilla (tanckritika.hu)
„Nem először látható jelenség az sem, hogy egy táncos élettelen, ember nagyságú bábbal táncol. Viszont az, ahogy ezt most Gergye a darab második felében egy hosszabb „kettősben" bemutatja, az egyszerűen káprázatos. Még sohasem láttam, hogy egy élettelen tárgy így harmonizáljon az élővel, ennyire lélekkel teljen meg.” Kútszegi Csaba (szinhaz.net)
http://www.tanckritika.hu/kategoriak/kritika/790-turbuly-lilla-az-eletre-tancoltatott-baba
Gergye és Gloria Benedikt szívmelengetően összeillő páros, Benedikt különösen passzol az előadásba hatalmas, kék szemeivel és a hajas babákéhoz hasonlatos, szőke fürtjeivel. Ők ketten a híres viszony hús-vér képviselői, vannak pillanatok például, amikor úgy festenek, mint a bábszereplők víziói. Úgy táncolnak az élettelenül magukba roskadó babák körül, mintha a képzeletük hívta volna elő őket. Itt az élők az irreálisak, és a nem élők az anyagi lét részei. (…) Ha a birtoklásvágy győz a valódi érzelmek felett, már semmi nem ugyanaz, az érzelmeknek egy torzképe, másolata alakul ki. Az, hogy ezt Kokoschka ténylegesen egy másolattal fejezte ki, még inkább a reménytelenség irányába sodorta az eseményeket. Gergye Krisztián ugyanakkor egyfajta szépségét is meglátta ennek a beteges szerelemnek, amikor az ember már olyan esztelenül szerelmes, hogy talán a végén azt sem tudja, miért és hogyan lett az. Szerelem volt-e vagy talán már őrület? Egyáltalán hogyan jut el odáig az elme, a test, hogy egy eszményképet ilyen szenvedélyesen megőrizzen és ápoljon? Az előadás nem akarja megfejteni Oskar Kokoschkát, inkább leül mellé, meghallgatja, és egy különleges szellemvilágba kíséri el. Tóth Emese http://memoriaonline.hu/ettol-mindenki-szerelmes-lesz
