Az anyag illúziója
Táncolják: Havasi Nina, Kozma Johanna
Grafika: Verebes Mihály
Zene: Irlanda Áron
Koreográfus: Kozma Johanna
Az “egó halála” önmagunk teljes elvesztése.
Az egó az „énünk” mentális konstrukciója.
Nehéz meglátni, valósnak tűnik, mert ragaszkodunk identitásunk leírásához. Meggyőződésünk a személyiségünkről, tehetségünkről, képességeinkről, élettapasztalatainkról, kapcsolatainkról stb. Ezt használjuk fel a világ megértéséhez.
Ahelyett, hogy mindenkit egyenlőnek látna, az egó arra késztet minket, hogy kategorizáljunk másokat és magunkat. Hajlamos két szemközti oldalra osztani a fogalmakat: balra és jobbra, helyesre és helytelenre. Azáltal, hogy az egó mindig kategorizálni próbál, és felosztásokat tesz, szükségtelen problémákat teremt. Vannak olyanok, akik ezen problémák nélkül élnek, és ők azok, akik megtapasztalták az úgynevezett egó halált.
Sok minden, ami az egónkat alkotja, önkényes fogalom, például a nevünk, a nemünk, a származásunk - ez egy olyan narratíva, amit mi magunk találunk ki, hogy megpróbáljuk megérteni a helyünket a világban. Elméletileg tehát nem kellene, hogy olyan nehéz legyen levetkőzni..... Egy ilyen egó halált mutatunk meg és élünk át az előadás közben.
ZOOM
Koncepció: Oberfrank Réka
Alkotó: Ábrányi Krisztina, Rácz Réka, Oberfrank Réka
Előadók: Eyassu-Vincze Barbara, Rácz Réka, Oberfrank Réka
Zene: Porteleki Áron
Fény: Pete Orsolya
Külön Köszönet: Vass Csenge
Támogatók: MU Színház, Műhely Alapítvány, SÍN Művészeti központ, Nemzeti Kulturális Alap, Új Előadóművészeti Alapítvány
Az előadás létrehozását az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.
A Zoom című darab egy absztrakt utazás, ahol az emberi test a mestermű. A mestermű három női test által válik láthatóvá. Az ember fizikalitásán belül indulunk utazásra, hol nagyon apró, alig észrevehető mozdulatokkal, hol egész testet mozgásba vivő intenzitással. Ki- és beközelítünk a testet lebontva, mintha olykor mikroszkóp alá vennénk egy-egy területet, ami aztán életre kel és tovább viszi a folyamatot. Testrészek, ízületek táncát láthatjuk, melyek Porteleki Áron több stílussal operáló zenéjével kiegészülve a puszta fizikalitás mellett asszociatív, érzelmi helyekre, hangulatokba hívják a nézőt.
