SOS lebegés
Koreográfus: Z-Ujszászi Dorottya
Alkotók, előadók: Béky Emma, Nagy Csaba Mátyás, Z-Ujszászi Dorottya
Zene: Gergely Atilla
Fény: Vajda Máté
Jelmeztervező: Bicsérdi Ágnes
Grafika: Kosztándi Orsolya
Vers: Labanc Dániel
Állapotok, amikre vágyunk. Amiktől félünk is. Egy krízis utáni élet, egy élet utáni krízis táncban a CONSLA nyelvén.
A dot.Consla 2013 óta működő projekt társulat, profilja Z-Ujszászi Dorottya által létrehozott CONSLA mozgásforma bemutatása, kortárs táncszínházi előadások létrehozása.
A CONSLA irányzatot a koreográfus a kortárs tánc, a kontakt improvizáció és a salsa ötvözetéből alkotta meg. Ezek mellett a zouk, a kizomba mozgásvilága is hatással van az előadásra.
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre
További támogatók: BAB, Laban-Záborszky
Imre Zoltán Program a Nemzeti Táncszínház szervezésében.
Intosomnia
Alkotó-előadók: Szirtes Krisztina / Alejandra Rosas, Kovács Emese
Koreográfia, dramaturgia, látvány: Kovács Emese / Tze Long (HK)
Szöveg: Tze Long (HK), Kovács Emese
Eredeti fotók: Tze Long (HK)
Zene: Munkácsi Ádám
Vizuális együttműködés, fény: Szabó Kristóf - KristofLab
Fény: Terjéki Levente - Meetlab
Fotók: Molnár Csaba
Produkciós vezető (HU): Szőke Tímea
Manager (HK): Mayson Tong
Mentor: Ladjánszki Márta
Támogatók: Imre Zoltán Program, NKA, Hong Kong Arts Development Council, Ziggurat Project, SÍN Művészeti Központ, L1 Egyesület, Műhely Alapítvány, Artopolis Egyesület, Godot ICA
„Az "Intosomnia" egy saját alkotású szó, ami az "álmatlanság" és a "álomba zuhanás" közötti elakadás állapotát írja le: azt a pillanatot, amikor még ébren vagyunk, de már lehunytuk a szemünket, és a sötétben rejlő színes zajokra koncentrálunk. Látunk a sötétben, ébren álmodunk… Megtanuljuk nem becsukni a szemünket, hogy ne lássuk a sötét árnyakat, habár a sötét árnyak mindig ott vannak." Tze Long
Az előadás kiindulópontja egy allegorikus, álomszerű mesei kontextusba ágyazott furcsa kapcsolat, melynek alaptörténetét Tze Long hongkongi fotós intosomnia című fotókönyve adja. A történetből a két, szélsőségesen különböző alak viszonyát emeljük ki, ők a Főhős, azaz „én” és Inl, akik valahol egy távoli, végtelen térben léteznek. A történet légköre néha kegyetlen, sötét és titokzatos, ahogy maguk a fotók is, melyek az emberi pszichét és annak traumáit vizualizálják.
Kovács Emese 2018-ban egy hónapot töltött alkotói rezidencián Hongkongban az Imre Zoltán Program támogatásával, ott találkozott Tze Long fotóművésszel és alkotásaival. Ez vezetett ahhoz, hogy megfogalmazza a könyvet a tánc nyelvén is, beleszőve a saját múltbeli küzdelmeit a beszéddel, az elfojtott kifejezéssel, kapcsolódással. A táncelőadás hű marad Tze Long képeinek szimbolikus és misztikus világához, ugyanakkor tovább is mozdítja azokat. Az előadás megvalósulása sikeres folytatása a 2018-ban indult kulturális és szellemi találkozásnak.
